Ellentétben más spanyolországi nagyobb klubokkal, mint például a két nagy rivális, a Real Madrid vagy a Barcelona, az Atlético nem bővelkedik magyar szereplők nagy sikereivel. A csapat történetében mindössze öt név említhető meg három játékos és két edző kapcsán (valamint néhány magyar vonatkozású érdekesség): a három játékost Ilku (Kampfl) Péter, Csóka (Szira) József, és Tóth (Zele) József, a két edzőt Jeny Rudolf és Szusza Ferenc képviselte.

Az első magyarként Jeny Rudolf (Jeni, Jenny, Jeney, Jenei) jelent meg a piros-fehéreknél, aki 1930. április 5-én írt alá a madridiakhoz, és 1932. januárjáig maradt a Matracosok kötelékében. Az egykori kiváló balszélső 1901. március 2-án született Budapesten, 1923-ig a Kispest, majd az MTK és a portugál Sporting Lisboa játékosa volt. 1919-26 között a magyar válogatottban 20 mérkőzésen 3 gólt szerzett, 1924-ben tagja volt a párizsi olimpián szereplő csapatnak és még ugyanebben az esztendőben az év labdarúgójának választották. 1924-ben és 1925-ben az MTK-val magyar bajnoki címet ünnepelhetett.

A magyar válogatott, 1924. balról a negyedik Jeny Rudolf

Edzői pályafutását az Atléticónál (akkori nevén: Athletic Club de Madrid) kezdte, amikor a csapat a másodosztályba került. Az 1930-31-es szezont a csapat a 3. helyen zárta (11 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség). Az akkori szabályoknak megfelelően a másodosztályból csak az első helyezett került fel az elsőosztályba, és mivel a madridiak és a Sevilla ugyanannyi pontot gyűjtött, az andalúzok csak gólkülönbségüknek köszönhetően végeztek a második helyen. Pedig a madridiak jól teljesítettek, több parádés mérkőzést is játszottak (a feljutó Valencia ellen 3-0, a Sevilla ellen 2-0, a Sporting ellen 4-1, a Castellón ellen 3-0, a Betis ellen 5-1, a Murcia ellen 6-1, az Iberia ellen 4-1). A regionális bajnokságban (Campeonato Regional de Madrid) a csapat a 2. helyen végzett, annak ellenére, hogy 10 mérkőzéséből 8-at megnyert, 1-et döntetlennel zárt, 1-et pedig elveszített. Az eredmények itt is ígéretesnek bizonyultak, a piros-fehér alakulat a Racing csapatát 6-1-re és 1-5-re, a C.D. Nacionalt 3-1-re és 1-3-ra, a C.D. Tranviaria együttesét 10-0-ra és 2-6-ra, az Unión Sportingot 2-1-re és 1-6-ra verte, az egy-egy döntetlent és vereséget pedig csak az ősi rivális madridi csapattól szenvedte el (2-2 és 1-3). Jeny Rudolf a spanyol kupában sem tudta továbbjuttatni a csapatot, a Valladolid oda-vissza 2-1-re verte a Matracosokat.
Jeny Rudolfnak 1931-32-es idényben sem sikerült feljuttatni a csapatot az első osztályba, a madridiak ekkor egy hellyel hátrébb, a 4. pozícióban fejezték be a bajnokságot (8 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség) és az előző évhez hasonlóan ugyancsak 3 ponttal maradtak le a feljutást érő helyről. A nagy gólzáporok ekkor sem maradtak el, a később feljutó Betisnek 10 gólt rúgtak (10-1), de a Murcia elleni 4-0, a Deportivo elleni 4-1, a Celta elleni 4-2 is kiemelkedő teljesítményt jelentett. A regionális bajnokságban is gyengébb mutatókkal rendelkeztek (4/2/4). Bár a kupában előbbre jutottak, a nyolcaddöntőben a Deportivo Alavés kiejtette Matracosokat. A sikertelenséget követően Jeny Rudolf távozott Madridból, az Atlético után a portugál Sporting (1933-34), a Vasas (1951-52), a Dorog (1953), a Szegedi Haladás (1954), a Győri Vasas ETO (1955), a ZTE (1959) és a Diósgyőri VTK (1963) csapatait trenírozta. Az egykori kiválóság 1975. májusában hunyt el. Az első magyar edző olyan játékosoknak adhatta át tudását a spanyol fővárosban, mint Arteaga, Luis Marín, Cosme, Alfonso Olaso, Lafuente, Corral, Losada vagy Arteche.

A következő magyar szereplő a szintén kiváló labdarúgó, Ilku (Kampfl) Péter, aki az 1957-60 között szerepelt az Atlético kötelékeiben.

Ilku (Kampfl) Péter

1936. február 22-én született Dorogon, a Dorogi Bányász csapatából került 21 évesen került a spanyol fővárosba. Az 1957-58-as idényben 21 mérkőzésen 6 gólt szerzett, amely középpályásként kiváló teljesítmény. Első mérkőzése parádésra sikeredett, bár gólt nem szerzett, de a 6. fordulóban az UD Las Palmas ellen a madridiak 9-0 arányban nyertek. Ezt követően Fernando Daucik edző folyamatosan számított játékára, amit nagyszerű teljesítményével igyekezett meghálálni. A 21 mérkőzésből, amelyen pályára lépett, mindössze 3 vereséget szenvedett a csapat és több, gólzáporos találkozón asszisztált, illetve volt eredményes. Részese volt a Zaragoza elleni 4-2-es sikernek, a Granada elleni 5-1-ből góllal vette ki a részét, ez volt az Atléticóban szerzett első találata, amely egyben a mérkőzés első gólját is jelentette a 13. percben. A Valencia és a Barcelona ellen ismét betalált, mindkét mérkőzés egyaránt 2-2-re végződött, a Valencia ellen a szépítő, a Barcelona ellen pedig az egyenlítő gólt szerezte. A Real Jaén csapatával szembeni 4-1-nek, a Sporting Gijón elleni 3-2-nek és a Bilbaóval vívott 1-2-nek is aktív szereplője volt. A fergeteges, Valladolid elleni 7-0-ra végződő mérkőzésen ő adta meg kegyelemdöfést a 7. góllal, majd az Espanyollal szemben elveszített meccsen ő szerezte a becsületgólt a 82. percben (4-1). Bár ezt követően az UD Las Palmas törlesztett (3-0), a Zaragoza és az Osasuna ellen már ismét győzelemnek örülhettek (0-3, 4-1). A Granada ellen (2-2) újra magyar gól gazdagította a madridi statisztikát, igaz ekkor Pétert ki is állították, de a nagyon fontos szépítő találatot jegyezte. A Valencia ellen ugyan botlott a csapat (2-0), Péter utolsó két mérkőzésén piros-fehérben mégis újra győzelemnek örülhetett: a Barcelonát 3-1-re, a Real Jaént 0-1-re verték.

A Barcelona elleni mérkőzés Ilku (Kampfl) Péterrel

Az Atlético ebben az idényben kiváló szezont futott, mindössze 4 vereséget szenvedett és csak 3 ponttal maradt el a városi rivális bajnok mögött. Ilku Péter átlagban mérkőzésenként 87 percet játszott, 304.5 percenként lőtt gólt. Bár szerződés kötötte a csapathoz, egy autóbaleset következtében már nem térhetett vissza a csapathoz. Később megfordult a Barcelona (1960-1961), az Espanyol (1961-1963), és a Cádiz (1963-1964) színeiben. A Barcelona csapatával VVK-t (UEFA Kupát) nyert. Labdarúgó pályafutását követően Andorrába ment edzőnek, ahol érdemei elismeréseként még az andorrai állampolgárságot is felajánlották neki. 1993-ban hazatelepült Esztergomba, de a dorogi csapathoz örökre hű maradt. Neki köszönhető, hogy a Barcelona és a dorogi klub között kiváló kapcsolat alakult ki, a magyar csapatot többször is meghívták a katalán klub által szervezett tornákra. Meghívást kapott a Barcelona egyesület centenáriumi ünnepségére is. 2005. szeptember 22-én hunyt el Esztergomban. Egykori madridi játékostársai közül mindenképp kiemelendő Escudero, Agustín, Callejo, Enrique Collar, Chuzo, Pazos, Joaqín Peiró és Miguel González.

Az ezt követő, 1958-59-es szezonban Csóka (Szira) József már nem volt ilyen szerencsés és sikeres. Csóka József 1936. január 10-én született, a Budapest Honvéd csapatában nevelkedett, de mivel akkoriban Puskás mellett nehéz volt az első csapatba kerülni, így a második csapatban kapott helyet.

Csóka József

21 évesen, 1957-ben érkezett Madridba, ahol aztán a következő szezonban egykori játékostársával, Puskással, riválisként nézhettek farkasszemet. Csóka első spanyol bajnoki bevetésére (1958. november 2.) épp a városi rivális ellen kerülhetett sor, a Gento, Kopa, Puskás-féle Real Madrid ellen 5-0-s vereséget szenvedtek (a negyedik gólt épp Puskás szerezte). A magyar csatár második fellépésén sem örülhetett a győzelemnek, a Sporting Gijón 1-1-el zártak. Ezt követően Csóka József nem kapott sok lehetőséget a Matracosoknál. A Matracosokoz történő szerződése során 1957-ben spanyol állampolgárságot szerzett, majd hispán csapatoknál folytatta. Madridból még 1957. novemberében kölcsönadták Huelvába a Recreativohoz (1957-58), a Hércules ellen mutatkozott be a spanyol bajnokságban, majd egy év múlva, miután a Recre visszacsúszott a harmadosztályba, ugyan visszatért a piros-fehérekhez, a hivatalos adatok szerint mindössze két mérkőzés erejéig (1958-59). Az egyik (és épp a bemutatkozó) bajnoki mérkőzése az említett Real Madrid elleni vereség volt. Ezt megelőzően Atlético mezben hivatalosan a Drumcondra elleni BEK meccsen debütált 1958. október 1-én, ahol az ír csapatnak kiosztott öt találatból a második gólt ő szerezte. Ezt követően igazi vándorként töltötte pályafutását, a Real Mallorca (1959-60), a Hércules (1960-61), a Sabadell (1961-62), az Atlético Baleares (1962-63) és a Nástic de Tarragona (1963-64) jelentették az állomást, míg végül hosszabb időt töltött el az Andorra kötelékeiben (1964-70). Jelenleg (2011) Andorrában él. Csóka József olyan legendákkal játszhatott együtt, mint Isacio Calleja, Chuzo, Enrique Collar, Madinabeytia, Mendonça, Miguel, Pazos, Joaquín Peiró, Rivilla, vagy a brazil válogatott Vavá.

A következő magyar játékos, Tóth József 1962-ben érkezett a piros-fehérekhez, szintén egykori ’56-os menekültként (a spanyolországi szokások szerint felvette édesanyja nevét is, így Tóth-Zele József néven ismert). A forradalom kitöréséig a másodosztályú Egri Fáklyákban játszott. Ilku Péter szavára azonnal leigazolta az Atlético. Kézzel írott önéletrajzában így ír: „Bécsbe disszidáltam, a kommunista Magyar Labdarúgó Szövetség eredetileg két évre akart eltiltani az Európai Labdarúgó Szövetségnél (UEFA), de a büntetést egy évre csökkentették, így tudtam játszani a Rapid Wienben. Ezután 1957-től 1962-ig Franciaországban, előbb 1959-ig a Grenoble, majd a párizsi Red Star igazolt futballistája voltam. Az egykori dorogi kapus, Ilku István öccse, Ilku Péter hívására 1962-től egy idényt játszottam a spanyol Atlético Madridban. Sajnos egy súlyos sérülés miatt 1963-ban abba kellett hagynom a labdarúgást. A játékoskarrierem befejeztével elvégeztem a Spanyol Labdarúgó Szövetség hivatalos edzői tanfolyamát, majd a játékosként az 1954-es világbajnokságon a címvédő uruguayi válogatott alapembere, a későbbi Real Madrid-sztár José Santamaria hívására a Real Madrid utánpótláscsapatai mellett dolgoztam. Az edzői munkám mellett letettem a Spanyol Külügyminisztérium tolmács, szakfordító állami vizsgáját. A Real Madrid U19-es csapataival zsinórban háromszor megnyertük a spanyol bajnokságot (1971, 1972, 1973). Hatalmas tehetségekkel foglalkoztam: Micheltől, Emilio Butraguenón át, Rafael Martin Vázqueztől Miguel Pardezáig sok klasszist indíthattam el a pályán. Az utóbbi években a Real Madrid öregfiúkcsapatának magyarországi fellépésében segédkeztem, 2008. óta a madridi ificsapatok PUSKÁS-SUZUKI KUPA-részvételét egyengetem, valamint összekötője vagyok a Real Madrid Alapítvány és a Puskás Akadémia közös szociális és sportiskolájának, a Real Tanodának.”. Egy személyes beszélgetés során elmondta, hogy szívesen vállalt volna az Atlético-nál munkát, azonban a klub nem ajánlotta azt fel, így került a városi riválishoz. Amikor sikereit nézve ezt szóvá tették az Atlético vezetői, ő viccesen azt mondta, hogy ti nem hívtatok, a Madrid igen. Tóth-Zele József jó kapcsolatot ápol a piros-fehérekkel, 2003-ban a klub centenáriumi ünnepségére is meghívták. Jelenleg (2011) Madridban él.

Tóth-Zele József

Az Atlético történetében az újabb magyar szereplőig több mint másfél évtizedet kellett várni. Szusza Ferenc az 1978-79-es szezon 10. fordulójától vette át a csapat irányítását Héctor Núñez (1-5), majd Luis Aragonés (6-9) után, és maradt a szezon végéig. A „Mágus” 1923. december 1-én született Budapesten és teljes labdarúgói pályafutását az Újpesti Dózsa kötelékeiben töltötte, ahol 462 mérkőzésen 393 találatot jegyzett, továbbá 1945-60 között 4 magyar bajnoki címet nyert. A magyar válogatottnak 24 alkalommal lehetett tagja, 18-szor volt eredményes. Edzői pályafutását a Győri ETO-nál kezdte (1962-64), majd a Dózsa után (1964-65) ismét visszatért a Rába partra (1966-68). Ezt követően külföldi csapatot következtek, a Górnik Zabrze (1970-71) után hosszú ideig a spanyol Real Betis csapatát trenírozta (1972-77). Innen érkezett az Atlético de Madridhoz (1978-79), majd egy év után visszatért nevelőegyesületéhez (1980-81).

 Szusza Ferenc az Atlético edzőjeként

A madridi klub 1978. október 28-án szerződtette. Szusza Ferenc edzői mérlege jól sikerült, a 9. fordulóban a csapat az 5. helyen állt a tabellán, a bajnokságot végül a dobogós 3. helyen zárta. Irányításával a 25 forduló alatt 10 győzelmet, 10 döntetlen és 5 vereséget produkált a csapat. A legnagyobb bravúrt azt jelentette, hogy a Real Madrid és a Barcelona ellen is oda-vissza veretlen maradt. A Real Madrid ellen két döntetlent, 2-2-t és 1-1-et játszottak, a Barcelona ellen pedig egy bravúros idegenbeli 2-4 arányú győzelemmel mutatkozott be, a visszavágó pedig 1-1-es döntetlent hozott. A két nagy riválissal szembeni kiváló teljesítményen kívül Szusza Ferenccel a madridiak több kiváló mérkőzést is játszottak, mint például a Celta Vigo 4-0-s kiütése, vagy a Zaragoza 3-1, a Racing Santander 3-0, vagy az Athletic Bilbao 4-0 arányú felülmúlása.
Annak ellenére, hogy a csapat nem szerepelt rosszul, Szusza nem maradt tovább, helyét ismét a Matracosok élő legendája, Luis Aragonés foglalta el 1979. július 1-én. A magyar kiválóság olyan játékosokkal dolgozhatott együtt, mint Arteche, Ayal, Bermejo, Capón, Rubio, Leivinha, Marcelino, Marcial, Reina, Rubén Cano vagy Luiz Pereira. Külön érdekesség, hogy mivel Luiz Pereirának és Szusza Ferencnek is ugyanaz volt a beceneve, ebben az évben két „Mágus” szerepelt egy csapatban, az egyik játékosként, a másik edzőként igyekezett hírnevét öregbíteni. Szusza Ferenc 2006. augusztus 1-én hunyt el Budapesten.

Bár további magyar játékosok mindez idáig nem fordultak meg az Atlético keretében, ellenben néhány magyar vonatkozás megemlíthető. Az egyik a cseh válogatott hátvéd, Tomáš Ujfaluši kapcsán, aki ugyan cseh állampolgár, de szülei magyar származásúak. A védő Rýmařov városában született 1978. március 24-én, pályafutását a Sigma Olomouc csapatában kezdte, ahol 1996-2000 között játszott (120/5), majd a Hambrug SV (2000-2004, 114/3) és a Fiorentina (2004-2008, 148/2) érintésével szerződött az Atlético csapatához, ahol 2010-ben Európa Ligát és UEFA Szuperkupát nyert.

Tomáš Ujfaluši

A másik magyar vonatkozású hír a csapatot 2010-ben Európa Liga és UEFA Szuperkupa győzelemre vezető edzőhöz kapcsolódik és némileg bulvár jellegű: Quique Sánchez Flores élettársa a magyar modell, Fehér Orsi, aki a 2004. január 25-én a Benfica csapatában a Guimaraes elleni mérkőzés közben tragikusan és fiatalon, 24 éves korában elhunyt Fehér Miklós húga.

Fehér Miki (1979-2004)

Fehér Orsi és Quique Sánchez Flores

Az Atlético de Madrid magyarországi vonatkozásaival kapcsolatban még további három hírt meg kell említeni. Míg az is ritkaságszámba megy, hogy a klub magyar játékosokat foglalkoztasson, ugyanez fordítva elképzelhetetlennek tűnik, jelesen, hogy Atlético játékosok magyarországi szerződést kapjanak. Ez utóbbi mégis megtörtént. 2010. nyarán két első osztályú magyar klub is a Matracosoktól igazolt.
Elsőként a Budapest Honvédhez érkezett Rufino Segovia del Burgo (1985. március 1.), aki ugyan a CD Toledo csapatától érkezett, de megfordult az Albacete, a madridi Rayo Vallecano és az Atlético soraiban is (2006-07). Ez utóbbi alakulatában 3 első osztályú bajnoki és 1 kupamérkőzésen szerepelt többek között Mateja Kezman, Fernando Torres és Sergio Agüero csapattársaként.

Rufino Segovia del Burgo

Ezt követően az FTC 1+1 éves szerződést kötött Ivan Labradoval, aki Atlético nevelésként végigjárta annak korosztályos csapatait, majd Portugáliában szerepelt. A 20 éves tehetség megfelelt a próbajátékon, így a ferencvárosi klub leszerződtette.

Ivan Labrado az Atletico utánpótlásában

2011. elején a Diósgyőr egy éves szerződést kötött José Juan Luque-val, az egykori Atlético játékossal, aki 1999-2002 között erősítette a madridiakat.

Hasselbaink és José Juan Luque gólöröme

Forrás: Atleticomadrid.hu